| A sorozat legvitatottabb része 2001 júliusában jelent meg az árkádokban. Ezt követte 2002 márciusában a japán, illetve 2002 szeptemberében az amerikai és az európai PS"-es változat. A sztori egyre bonyolultabbá vált. Heihachi, miután megölte Jint (akinek az életét végül az mentettte meg, hogy ő is átváltozott Devillé), megpróbála az elszabadult Ogre maradványaiból kivonni a Gonosz gént, hogy aztán önmagába ültetve magasabb létformát hozzon létre. Mivel sorozatosan kudarcba fulladnak kísérletei, megpróbálják Kazuya testének maradványait felkutatni, és az abban található genetikailag jobban asszimilálható gonosz ként kivonni. Itt lép be először a G Corporation is, ez egy másik mamutvállalat, aki szintén génmanipulációval, biológiai fegyverekkel, klónozással kísérletezik, ráadásul ők azok, akik Heihachi előtt találják meg Kazuya testének maradványait. Hosszú kísérletezések során végül sikerült újrateremteni és életre kelteni Kazuya-t, amit úgy hálál meg, hogy szétveri a labort és megszökik. Néhányszor persze még egymás laborján ütnek a Heihachi és a G Corporation emberei, de végül Heihachinak rá kell jönnie, hogy Kazuya-t csak egy újabb Iron Fist Tournamenttel tudja előcsalni. Meghírdeti tehát a negyediket: fődíjként pedig az egész Mishima Zaibatsu irányítást teszi fel. Kazuya-t ezzel ugyan lépre csalják, de nem csak ő száll be a küzdelembe!
A négyben elég kevés figura kapott csak szerepet: nem fogok utánaszámolni, de azt hiszem ebben van a második legkevesebb harcos. A társaság gerincét a megszokott mag adja, ehhez hozzájött még Craig Marduk, Steve Fox, Combot és Eddie Gordo "utódja" : Christie Montero. Lee kapott egy ikerkaraktert, Violetet, és Xiaoyu-t is választhattuk Miharu képében, úgyhogy mivel Christie Gordo ikerkaraktere csupán, Combot meg egy robot köntösbe bújtatott mindenki stílusát utánzó Mokujin volt, igazából csak két új karakterről beszélhetünk, bár ők nagyon bejövősek, és új színt hoztak. Steve egy valódi boxoló, lehetett vele hajolgatni, kitérni, rúgni pedig szinte lehetetlen volt vele. Marduk pedig egy pankrátor, aki a Vale Tudo stílust gyakorolja. Egész érdekesen vezetgették a figurák történeteit, szinte mindenkinek volt saját bejáratú személyes főellensége a küzdelmek végén.
Ha azt kérdeznétek tőlem, miért siklott a Tekken 4 a vágányról, hát elmondom: szerintem a sok gyökér kritikustól. Túl sokfritika érte a Tag Tournamentet, ezrt a Namco-nál elbizonytalanodtak, nem tudták eldönteni, hogy valójában merre induljanak: újból felvállalják-e a régi Tekken rendszert, vagy mint a konkurenciák, elinduljanak a teljesen háromdé felé. Utóbbit választották, ezért aztán kicsit változott a Tekken 4 harcrendszere, bejöttek a képbe a teljes háromdés pályák, a szétverhető objektumokkal. Grafikailag sem tapasztplhattunk túl nagy előrelépést, néhány effektus és a pálya brutálisan szép volt (dzsungel, vízfelület), mások meg nagyon óvatosra sikeredtek (füst, stb). Megint volt Tekken Force nód, egyes karakterekkel pedig újra megkellett tanulni játszani, mert némileg megváltozott az irányításuk. Viszont a Tekken játékok történetében először online is regisztrálhattuk a rekordjainkat a Namco honlapján. Lehet példálózni egyébként akármelyik konkurens verekedős játékkal, azért a Tekken 4 is megállja a helyét, még ha nagy előre lépés nem is történt benne. Én szerettem ezt a részt is, bár tény, hogy az európai verzió szinte játszhatatlanul lassú volt. (576 konzol írása) |
AJÁNLOM AZ OLDALT
